A NAIH határozata a jogos érdek jogalapként történő alkalmazásának követelményeiről

2. A NAIH jogi érvelése

A NAIH alapvetően három szempontot mérlegelt a telefonszám kezelésével kapcsolatban. Egyrészt megvizsgálta, hogy az Adatkezelő jogszerűen kezelte-e az érintett telefonszámát jogos érdek alapján. Másrészt elemezte, hogy az adatkezelés megfelelt-e a célhoz kötöttség és az adattakarékosság elvének. A hatóság mindhárom esetkörben jogsértést állapított meg.

A GDPR értelmében a törléshez való jog korlátját jelenti az, ha a személyes adatok kezelése jogi igények előterjesztése, érvényesítése, illetve védelme érdekében szükséges. [2] Ez esetben tehát az adatkezelő vagy harmadik személyek jogos érdeke elsőbbséget élvez az érintetti jog gyakorlásával szemben. Azt azonban, hogy valóban fennállnak ilyen érdekek, az adatkezelő köteles igazolni az ún. érdekmérlegelési teszt elvégzése révén. [3] A konkrét ügyben az Adatkezelő ugyan elvégezte és a NAIH rendelkezésére bocsátotta a telefonszámmal kapcsolatos adatkezelésre vonatkozó érdekmérlegelést, az azonban több szempontból sem felelt meg a vonatkozó követelményeknek. Egyrészt az Adatkezelő ugyanazon személyes adat kezelése tekintetében több adatkezelési célt jelölt meg egyszerre. Az adatkezelés jogszerűségének ugyanakkor egyik alapkövetelménye, hogy minden önálló adatkezelési cél megfelelő jogalappal rendelkezzen. Azaz, „[k]ülönböző céloknál külön-külön kell elvégezni az előzetes érdekmérlegelést”. [4] Másrészt az Adatkezelő hiányosan és helytelenül azonosította az érintetti érdeket, amelyekkel szemben a saját gazdasági érdekeit és egyéb kényelmi szempontokat állított. Utóbbiak elsődlegességét azonban nem bizonyítja megfelelő módon, illetve nem vizsgálta az adatkezelés arányosságát sem. Megfelelő érdekmérlegelés hiányában viszont az adatkezelésnek nincs jogalapja, azaz sérti a jogszerűség követelményét. Ez alapján tehát nem lehetett volna elutasítani az Adatalany törlés iránti kérelmét.

A NAIH a célhoz kötöttség tekintetében kiemelte, hogy a személyes adatokat kizárólag csak előre „meghatározott, egyértelmű és jogszerű” célból lehet kezelni. [5] Ezzel kapcsolatban a hatóság elvi éllel kimondta, hogy az adatkezelő köteles minden egyes önálló adatkezelési célt külön-külön megjelölni, valamint egyenként vizsgálni az egyes a célokhoz kapcsolódó adatkezelési körülményeket, amelyekről így, azaz célokra lebontva kell tájékoztatást nyújtani. [6] Az Adatkezelő azonban ennek nem tett eleget, hiszen az általa megjelölt több adatkezelési cél tekintetében elmulasztotta célonként elvégezni az érdekmérlegelést. Ráadásul az Adatkezelő a telefonszámot az eredetileg megjelölt céltól, vagyis a szerződés teljesítésétől eltérő célok érdekében is kezelte, amelyek tekintetében azonban nem végezte el az összeegyeztethetőség vizsgálatát sem, illetve elmulasztotta az Adatalany tájékoztatását is e tekintetben. [7] „Nem összeegyeztethető adatkezelési célok esetén pedig az új célú adatkezelés nyilvánvalóan nem végezhető, mivel megfelelő, érvényes jogalap nem áll fenn”. [8]

A NAIH az adattakarékosság elve tekintetében is jogsértést tárt fel. A hatóság álláspontja szerint a telefonszám kezelése a követelés behajtásához, illetve az Adatalannyal való kapcsolattartáshoz nem elengedhetetlenül szükséges. Ugyanis „az adatkezelés eredeti célja szempontjából az írásbeli kapcsolattartási forma [is] elegendő és megfelelő”. [9] Ráadásul nincs legitim indoka annak, hogy az érintettet megfosszák a megfelelő, általa preferált kapcsolattartási forma, így az írásbeli kommunikáció választásának lehetőségétől. Azáltal tehát, hogy az Adatkezelő megtagadta a telefonszám törlése iránti kérelem teljesítését, sérült a szükségesség követelménye.

Végezetül a NAIH megállapította, hogy a lakcímet igazoló hatósági igazolvány másolatának kezelése nem sérti az érintett személyes adatok védelméhez fűződő jogát. Az ugyanis a pontosság elvének érvényre juttatását segíti, valamint a vonatkozó hazai jogszabályok alapján is észszerű intézkedésnek is tekinthető. [10]