„A munkaerő-kölcsönzés a legelterjedtebb atipikus foglalkoztatási forma, számosságában a legnagyobb volumenű” állapítja meg a Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetsége.[1] A munkaerő-kölcsönzés a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 214. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi (kölcsönzés). A munkaerő kölcsönzése Magyarországon a Munka Törvénykönyve 2001. július 1-jei módosításával vált lehetővé. A munkaerő-kölcsönzők működését az Mt.-n kívül többek között a munkaerő-kölcsönzési és a magán-munkaközvetítői tevékenység nyilvántartásba vételéről és folytatásának feltételeiről szóló 118/2001. (VI. 30.) Korm.rendelet szabályozza, valamint az ezt módosító Korm. rendeletek. A vonatkozó jogi szabályozás szigorú feltételekhez köti a tevékenység gyakorlását. A munkaerő-kölcsönzés egy speciális atipikus foglalkoztatási forma, a foglalkoztatás három fél megállapodásával valósul meg: a munkavállaló, a kölcsönvevő, valamint a kölcsönző szervezet által. 2018 májusában egy átfogó tanulmány született a haza munkaerő-kölcsönzésről, mint munkaviszonyról.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 2018-as évre vonatkozóan közzétett adatai szerint a működő kölcsönző cégből telephely és székhely szerint összesen 913 volt Magyarországon, a munkaerő-kölcsönző cégektől kölcsönvett munkavállalók száma pedig 150 746 fő volt. 2018-ban összesen 6,5 ezer db belföldi foglalkoztatóval szerződtek a munkaerőkölcsönzők, közülük a legtöbben a feldolgozóipari cégek köréből kerültek ki, arányuk 55,7%-át jelentette az összes szerződöttnek (3,6 ezer db cég). Egy munkaerő-kölcsönzőre országosan 7,1 db kölcsönzött munkaerőt foglalkoztató cég jutott.
„A munkaerő-kölcsönzésnek a rugalmassága lehetővé teszi, hogy a legjobb munkatársakat rövid vagy középtávon a kölcsönvevő átvegye saját állományba. A munkaerő-kölcsönzést korábban elsődlegesen a multinacionális cégek vették igénybe, de mára már a KKV szektorban is egyre népszerűbb, egyre gyakrabban megjelenik ez a foglalkoztatási forma.”[2]
A munkaerő kölcsönzők adatvédelmi megítélése (önálló vagy közös adatkezelői státusz) szempontjából az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) mellett az Mt. rendelkezéseit is figyelembe kell venni. Az Mt. XVI. fejezete tárgyalja a munkaerő-kölcsönzés különös szabályait, amely rendelkezések közül adatvédelmi szemszögből azon előírások relevánsak, amelyek meghatározzák az egyes felek közötti jogviszonyt, különös tekintettel a munkáltatói joggyakorlás kereteire.
Elmondható, hogy egyre több olyan esettel találkozni, amelyben egyazon adatkezelés szempontjából különböző szereplők töltenek be adatkezelői szerepet. Egyetlen adatkezelés művelet vagy a műveletek csoportja vonatkozásában több, akár számos fél is együttműködhet, közösen határozhatja meg az adatkezelés céljait és eszközeit. Amennyiben ez az eset áll fenn, úgy a GDPR alapján közös adatkezelőkről, az általuk folytatott tevékenység tekintetében pedig közös adatkezelésről beszélhetünk.
A GDPR 26. cikk (1) bekezdésében foglalt „közösen” kifejezést tágan kell értelmezni, amely azt jelenti, hogy adatkezelők „közösen”, nem pedig külön-külön, egyenként határozzák meg az adatkezelés céljait és az eszközök azon alapvető elemeit, amelyek az adatkezelő döntési hatáskörébe tartoznak. Az egyes felek közreműködése azonban különböző formákat ölthet. Nem szükséges, hogy mindenki egyenlő arányban vegyen részt a döntéshozatalban. A közös adatkezelés megítélése szempontjából annak van jelentősége, hogy az adatkezelés mely közös cél(ok) elérése érdekében szükséges. Ha az adatkezelők nem közös cél érdekében tevékenykednek, akkor kizárható a közös adatkezelői minőség.
Az Mt. alapján a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megosztva gyakorolja a kölcsönzött munkavállaló feletti munkáltatói jogokat a munkaerő-kölcsönzés ideje alatt. A feleknek a kölcsönzés lényeges feltételeit, valamint a munkáltatói jogkör gyakorlásának megosztását írásbeli megállapodásban kell rögzíteni. A munkaerő-kölcsönzés keretében:
A kölcsönbeadó és kölcsönvevő – Mt. keretszabályai alapján megkötött írásbeli megállapodás alapján – a munkáltatói jogkörgyakorlás egyes részjogosítványai tekintetében fennálló döntési jogosítványai megfelelnek a foglalkoztatáshoz szükséges, ahhoz kapcsolódó egyes adatkezelési célok és eszközök meghatározásának. A felek közös célja ugyanis az érintett (kölcsönzött munkavállaló) foglalkoztatása, amely cél elérése a másik (közös) adatkezelő nélkül nem lehetséges. E tényezőt nem befolyásolja az, hogy az egyes személyes adatokhoz adott időpillanatban csak egyik adatkezelő – a kölcsönbeadó vagy a kölcsönvevő – férhet hozzá, a személyes adatok fizikai birtoklása nem feltétele a közös adatkezelői minőségnek. A közös adatkezelői minőséget az sem befolyásolja, hogy bizonyos adatkezelésekhez (munkaidő nyilvántartása, adóhatóság részére teljesítendő bejelentés, kapcsolattartás) különböző jogalapok kapcsolódnak, tekintettel arra, hogy valamennyi adatkezelés a foglalkoztatáshoz kötődik, ahhoz szükséges.
A fentiek alól csak az olyan, a foglalkoztatáshoz nem kapcsolódó, egyéb adatkezelések jelentenek kivételt, amelyek tekintetében a kölcsönbeadó vagy a kölcsönvevő önálló adatkezelőnek minősül. Ilyen lehet például, ha a munkavállaló a kölcsönvevőnél részt kíván venni egy céges sport- rendezvényen és ehhez előzetes regisztrációra van szükség, ebben a tekintetben az adatkezelés nem a foglalkoztatáshoz kapcsolódik, a kölcsönvevő önálló adatkezelőként jár el.
Nemzetközi kitekintés keretében elmondható, hogy más tagállamok gyakorlata, szakirodalma is a közös adatkezelői minőséget állapítja meg[3].
Noha a hazai munkaerő-kölcsönzők többsége az önálló adatkezelői státuszt tekinti magukra nézve irányadónak, álláspontunk szerint a kölcsönvevő a kölcsönzött munkavállaló foglalkoztatásához fűződő adatkezelései tekintetében közös adatkezelővé válik a kölcsönadóval. A foglalkoztatáshoz nem kapcsolódó egyéb adatkezelés tekintetében pedig önálló adatkezelői minőségben jár el, ha a GDPR 26. cikke szerinti feltételek egyebekben nem állnak fent. Következésképpen a kölcsönvevő, illetve a kölcsönbeadó szervezet köteles a GDPR 26. cikke szerinti megállapodást létrehozni. A közös adatkezelőknek ugyanakkor nem kell külön megegyezniük olyan kérdésekben, amelyek tekintetében az adatkezelőkre vonatkozó felelősség megoszlását a rájuk alkalmazandó uniós vagy tagállami jog határozza meg.[4]
[1] http://mmosz.hu/mi-is-az-a-munkaero-kolcsonzes
[2] https://www.penzcentrum.hu/karrier/igy-trukkoznek-a-hazai-vallalatok-sok-magyarnak-ezert-kevesebb-a-fizetese.1089797.html
[3] https://www.lda.bayern.de/media/dsk_kpnr_16_gemeinsam_verantwortliche.pdf;
https://www.datenschutz-notizen.de/joint-control-bei-der-arbeitnehmerueberlassung-eine-datenschutzkonforme-loesung-4721053/;
https://www.computerwoche.de/a/so-sieht-arbeitnehmerueberlassung-dsgvo-konform-aus,3546174.
[4] GDPR 26. cikk (1) bek.